kis magyar fociláz - tippmix sirámok

április 19. Sport 1 versus Miminax, Genoa vs. Vízcsepp mester


Munka hiányában tétlenségre kárhoztatva eshet meg, hogy az ember hétfő délelőtt féltíz felé bekapcsolt televízió előtt malmoz. Kapcsolgatás közben végül természetesen a Sport1-en állunk meg, hátha beugrik eredeti, olasz kommentárral egy harmincöt méteres kegyelemdöfésnek minősülő bomba, (azzal lett 4-1), esetleg egy kapu előtti, kaotikus kavarodás végén két méterről, a 87. percben begyömöszölt gól, amivel 1-0-ra nyer valaki. (Miért hangsúlyoztuk ki az olasz kommentárt? Hát mert talján kísérőszöveggel a jobb oldali beadásról méterekkel lekéső két támadó is érdekes tud lenni.)
Nincs szerencsénk, először labdamentes sportágak, majd NHL összefoglalók, de az NHL meccseinek az eredményét a családja anyagi helyzetén a tippmixen fáradozva javítani szándékozó saládfő a saját kárán már megtanulta.
És akkor beugrik egy Minimax reklám. Erre már felkapja a fejét az apatikus apa típus. A felpillantást követően elsőként a logót ellenőrzi, „igen, valóban a Sport1 egy megy, és valóban az e havi Minimax magazint reklámozzák”. A reklámban ismerős mesefigurák, ismerős mesecímek bukkannak fel, a nem ismert, tehát a mesecsatornától független, megírt meséket szakértő szemmel próbáljuk azonnal felmérni, kapóra jöhet-e este olvasandó mesék skáláját szélesítendő. Aztán reklámoznak még egy-két gyermekprogramot, amire jegyet lehet nyerni, (tippet adva ezáltal a gyermeknek olyan délutánokra, amik az apa képzeletbeli naptárban már rég be vannak karikázva az esedékes bajnoki miatt), és két kedves, a magazint a kezében tartó kisgyermekkel elköszön a reklám. A reklámban tehát semmi különös, hozza a papírformát, de nem is maga a reklám az érdekes, hanem hogy a Sport1-en látjuk.
Dicsérjük hát meg ehelyt a Minimax reklámjait elhelyező stáb taktikai érzékét. Komoly emberismeretre vall, hogy a reklám célközönségének a meghatározásakor nem zárták ki a sportcsatornát, tudják, hogy egy apa életében értékes kincs, hogy nem kevés tárgyalás útján kivívott, viszonylagos nyugalomban figyelheti a Bologna-Catania meccset, miközben az aznapra kiporciózott két mesén már túl lévő gyermekek több-kevésbé elégedetten játszanak. Azt nem mondanánk, hogy ez a Minimax reklám megzavarná az olasz alsóházi viadal élvezetét, azt viszont tökéletesen életszerűnek látjuk, hogy amennyiben a csamoták érdeklődését felkelti a kedvenc csatornájukra vonatkozó reklám, akkor az apa, - aki közben Várhidi táblán végzett gombfocizását figyeli kajánul, és az ellentmondást nem tűrő határozott húzogatás láttán az a benyomása támad, hogy a magyar szakvezető annyira fontos taktikai elemekre világít rá, hogy amennyiben a Catania mestere nem hívja azonnal fel telefonon, hogy „signore Várhidi, kérem, mondja el, a középpályán mit csináljunk”, azzal majdhogynem haza, de mindenképpen tartományárulást követ el -, szóval az apa jóval hamarabb bólint rá egy ehavi Minimax magazin megvásárlását célzó indítványra, mintha tudatában lenne annak, hogy mit csinál.
És most tegyük fel a kérdést, működne-e ez fordítva is? Mire gondolok? Arra, hogy lemegy mondjuk a Thomas, a gőzmozdony stáblistája, aztán egy gyors bevágás, hogy hamarosan kezdődik a Vízcsepp mester, de ezután rögtön beugrana mondjuk a Sport1 logó, a képen lassított küzdőjelenetek olasz meccsekről, a fülünkbe pedig a jól ismert csatorna hang úszik be. „Genoa-Sampdoria, vasárnap délután háromkor, csak a sport egyen. Hamisítatlan város rangadó, foglyot nem ejtünk hangulatban, nem csak a calcio, hanem a küzdősportok kedvelőinek is. A legutóbbi derbin tizennégy sárgalap, négy piros, pedig azért, amikor az egyik hosszúhajú bozontját az ellenfele két kézzel rángatta lefelé egy tömegjelenetben, még sárga sem járt.”
Igen, szerintem fordítva is működne. Igen, az apa populációnak létezik olyan szelete, akinek a fülét a Minimaxon keresztül is el lehet érni.