kis magyar fociláz - tippmix sirámok

Egy március 14-én induló HBO sorozat fura beharangozása, fura helyen, a fordító által

I. Magáról a filmről, BAND OF BROTHERS – PACIFIC összevetés

A megjegyzés megtétele előtt fontosnak találom leszögezni, hogy az ELITALAKULAT alig egy évet fog át, a júniusi partraszállástól a győzelem napjáig, míg a PACIFIC Pearl Harbour után kezdődik, és jóval ’45 augusztusa után fejeződik be, tehát hosszabb időszakot dolgoz fel ugyanannyi epizódban. Ennek fényében:

A BAND OF BROTHERS vegytiszta eposz, végig áthatja egyfajta eposzi pátosz. A BAND OF BROTHERS egy olyan, mindannyiunk által ismert eseménysor, tehát valóságmese újra elmesélése, ami hősöknek a hőstetteiről szól, ennek logikus következményeként az ELITALAKULATban hősök hőstetteit láthatjuk. Kivétel ez alól nincs. (Tehát jók és gonoszok, mindvégig, és ez így jó.)

A PACIFIC is eposz, de árnyaltabb:
A PACIFIC-ről ez ugyanígy elmondható, kibővítve egy finomsággal, amit én első benyomásra úgy jellemeztem, hogy a PACIFIC szerzői olvasták a 22-es csapdáját, illetve nem csak olvasták, - mert hiszen nyilván az ELITALAKULAT alkotói is olvasták azt -, hanem be is engedték a filmbe.
Igaz tehát erre a filmre is, hogy ismert hősök általunk ismert hőstetteinek az újramesélése, viszont egy-két epizódban tágabbra húzzák a kört. Két témakörben.

Árnyalás 1:
Itt elkerülnek idegileg kikészült katonák egy tábori kórházba, a meghülyülés, a megzakkanás szélén, előtt vagy miatt. Ez a téma sem új, főleg a vietnámi háborút feldolgozó opuszokból ismerős, viszont a klasszikus második világháborús eposzok ezt a vonalat – majdhogynem (egyébként érthető) műfaji követelményként - mellőzni szokták. Ez tehát egy fontos, nagyon emberi vonal, ami kell ebbe a sorozatba, aminek helye van ebben a sorozatban.

Árnyalás 2:
A másik témakör az öregek és a kopaszok. Természetesen ez sem nóvum, ez is létezik, mint külön zsáner, tehát van egy rakat film, ami csak a beavatásokról, csak arról szól, hogy öregek hogy bánnak az újoncokkal, a kopaszból hogyan lesz gumi, majd öreg, de az egy másik műfaj, és amikor olyan beavatásos filmet látunk, az csak és kizárólag beavatásos film, csakis arról szól. Tehát a világháborús eposzokból ez a vonulat is ki szokott maradni. (Az alkotók nyilván úgy vannak vele, hogy a világháborút megnyerőknek, akik közt nem kevesen el is estek, ezt az oldalát nem illik bolygatni.) Ilyen szempontból is újdonság a számomra ez a film, ritkaság ugyanis annak az ábrázolása, hogy igenis a hősök is először kopaszok, aztán öregek. És attól, hogy ez itt most nem sima katonaság, hanem háború, az újonc még ugyanúgy újonc.

Az előző két pontot illusztráló apróság, amennyiben sztorit lő le, nem is szabad elmesélni.

Egészen bravúros, és nekem tetsző sztori, amikor az egyik kiképző az általa kinézett hölgytől voltaképpen kosarat kap, a következő jelenetben pedig az újoncok megszakadnak, ő meg úgy üvölt, hogy majd leszakad a feje.
Bezzeg amikor a filmben néhány perccel később mégis látótávolságba kerül egy esetleges randevú, a kiképző azonnal visszaalakul állatból EMBERré, és nem csak öncélúan ugráltatja az újoncokat, hanem gondos apaként végre hasznos dolgokat is mutat. Mintha kicserélték volna, ahogy mondani szokás. Ez azért teszik kimondottan, mert filmen ilyet még nem láttam.

II. A fordítási nehézségekről:

A munkaanyag minősége:
1. A fordításhoz használt dvd minősége a bemutató előtti terjesztés kivédése érdekében katasztrofális, ezt saját védelmemben felhoznám, de nem biztos, hogy a közönséget érdekli. (Meg a bíróságot se.) Azért említeném mindenképpen, mert előfordul, hogy nem láttam, hogy mi van a képen, amit fordítottam. (Talán ezért is nem mertem volna beülni egy bemutatóra, mert ott derült volna ki a számomra, hogy mi is az, amit például az egyik jelenetben A átnyújt B-nek.)

A szokásos nehézségek:
2. A fordítási nehézségek egyébként számosak és a szokásosak, ezzel ne fárasszuk a közönséget.

Az örök téma:
3. Örök téma, a káromkodás, amelyre nagyon sok film kapcsán ki lehet térni, de egy hadsereges film kapcsán muszáj, hiszen a hadsereg a káromkodás művészetében az, ami a labdarúgásban a Copacabana. (Bár nekem, személy szerint az olasz foci a csúcs, egyébként.)
Fordítói pályafutásom elején az egyik legelső utasítás volt, hogy semmilyen filmben nem káromkodhatnak úgy, mint a kocsis; én ezt az utasítást mint fordító is tudomásul vettem, elfogadtam, (igyekszem be is tartani), mint néző pedig az esetek túlnyomó részében egyet is értek vele. (Egyebek mellett azért, mert egy nagyjából hasonló kaliberű angol káromkodás több nyomdafestéket tűr, mint a neki megfelelő magyar.)
Három évente nagyjából egyszer azért adódik film, amikor bizonyos helyzetekben bekerül a „bassza meg”. Hogy aztán ilyenkor azt végül a szinkronstúdióban bent hagyják vagy nem, azt már nem tudom, ritkán látok saját filmet. A PACIFIC tíz része alatt emlékeim szerint két helyre írtam be – büntetőjogi felelősségem tudatában - hogy „bassza meg”, de ott azért, mert ami a képen szerepel, az annyira súlyos, hogy egyszerűen nem viseli el azt, hogy a kutyafáját. Aztán lehet, hogy a stúdióban ezt majd finomítják, én arra is rábólintok így látatlanban is, de úgy vagyok vele, hogy nem baj, az én kezem alól ez igenis a vaskos verzióban kellett, hogy kimenjen.
A PACIFICben óhatatlanul szerepel az egyik talán legocsmányabb magyar szó, amit szinkronban teljes joggal ritkán, pontosabban soha nem hallani, a gecik. (A hallgatóságnak nyilván nem okoz meglepetést, hogy legtöbbször a sárga gecik fordulatban.) De ezt – nem mint fordító, hanem mint volt honvéd – bizonyos helyzetekben nem kerülhettem ki.

Az eredeti alkotók pici „touch of genius-”a, ami a magyarításból sajnos kimaradt
4. Egy apró finomság, ami kapcsolódik az I/2-ben taglaltakhoz, és ami miatt újfent emelem a kalapom a sorozat készítői előtt, ám a fordításban sajnos nem szerepel. Szerintem nem lő le semmilyen poént, elmondható. Karácsony este a katonák – kórusban, persze, ahogy mi Nagykanizsán a „Gábor Áron rézágyuját”, nem elírás, igen, rövid úval - éneklik az egyik karácsonyi nótát, amit aztán követ a Csendes éj. És itt van az egyik legzseniálisabb apróság! Amikor ugyanis az előző ének bevégződik, akkor a Csendes éjt egy tiszt bevezényli!
Na már most mivel engem köt az angol szöveg hosszúsága, ezért a szinkronban csak annyi van, hogy egy tiszt a háttérben üvölt, hogy Csendes éj, pedig én úgy érzem, szintén leszerelt katonai mivoltomban, hogy ez magyarul úgy lenne tökéletes, hogy Csendes éj, három, négy!, tehát klasszikus beszámolással.
Ez tehát már a stúdióba leadott fordításomból is kimaradt, de újfent felhívnám a figyelmet arra, hogy ritka ez a finom, inkább az európai filmekre jellemző apró abszurd egy amerikai alkotásban.

III. Végezetül két dolog:
1. Szerethető:
Prekoncepcióval, ellenszenvvel ültem le fordítani a sorozatot, egyrészt az iszonyú technikai nehézségek miatt, (a láthatatlan kép), másrészt meg hogy ez is, mint minden film, sürgős, harmadrészt meg mert a fordítónak akkor tetszik vagy nem tetszik a film, amikor már kész van vele, addig utálja. (Kivételek vannak! Filmek is, nyilván fordítók is.) És a negatív prekoncepciók ellenére ritka mód megszerettem, a szereplőkkel összebarátkoztam, ezért is tudom ajánlani.

2. Zárás:
A hallgatóságban felmerülhet mind a Pacific, mind bármely más film magyarításának mérlegelése során, hogy „na és van-e benne fordítási hiba?”
Félig viccesen válaszolnám, hogy „csak az van.”