HTML

kis magyar fociláz - tippmix sirámok

A létbizonytalanság hatására egy ifjú, egyébként lelkiismeretes apa izzadságosan azzal kísérletezik, hogy hogyan tudná becsületes módon, sportfogadásból eltartani drága családját.

9. Szomorkás, de büszke sóhaj: a pénz nem minden

2009.03.10. 22:50 kismagyarfocilaz

Dec. 29. Kilencedik, szomorkás de büszke sóhaj: a pénz nem minden!

Nagyon picike, ugyanakkor szomorkás büszkeséggel jelenthetem ki, hogy „a becsület ennél mégis többet ér”, vagyis a klubhűség azért egy kicsivel mégiscsak fontosabb, mint a pénz.
A külföldi kedvenceim közül – olaszoknál Reggina, németeknél 1. FC Köln – igazából a Wolverhampton Wanderers-nek szorítok a leginkább, őket kísérem a legszorosabb figyelemmel. (Kilencvennégy óta, amúgy, azóta egyetlen egy első osztályú esztendő fért bele, toronymagas kieséssel.) Az idén egészen biztatóan vitézkednek, az ősz elején a tévé adta az egyik meccsüket, de az éppen egybeesett az NB I egyik újonca, nevezetesen a KTE mérkőzésével, úgyhogy arról gondolkodás nélkül lett lemondva. Most viszont már pénteken kifigyeltem, hogy tévés meccsük lesz, a Queens Park Rangers vendégeiként lépnek fel. Némi másnapossággal a fejben voltam kénytelen tudomásul venni, hogy az összecsapáson sajnos nem látszott, hogy a Wolves a listavezető. Ikszre jók lettek volna, de épp amikor megfogalmaztam magamban, hogy itt bizony egy jól eltalált lövés fog dönteni, akkor valamelyik QPR-os durrantott egy olyat huszonvalahányról, amilyet egyébként ha ezer évig fog élni, akkor se fog többet, és akkor legalább az utolsó tíz percben gyakorolt olyasmi nyomást a Wolves, ami már emlékeztetett egy bajnokaspiránsra. De kikaptak egy-nullra, én meg elszomorkodtam őket.
Ma pedig történt, hogy valami tippelnivalót kerestem, és igencsak elcsodálkoztam, hogy ma szerepel a Wolves a szelvényen, idegenben egyébként. Először sajtóhibára gyanakodtam, hiszen jó, persze, nagy menetelés az angol második liga, de ennyire nagy menetelés azért mégse, hogy egymást követő két napon játsszanak. Aztán a tabella rövid analízise után rájöttem, hogy a vasárnapi Wolverhampton vereség az a vereség volt, ami miatt már múlt kedden is bosszankodtam, úgyhogy megcsináltam a létező legrosszabb üzletet, egy vereséget – tudtomon kívül – kétszer könyveltem és bosszankodtam el.
No, mindegy, tehát szokásunkkal ellentétbem megtettük a kedvenc csapatot, viszont úgy, hogy mind a három esélyre. A magyarázat egyszerű: ha nyer a Wolves, örülünk, ha meg kikap vagy ikszel, legalább egy kis aprót keresünk rajta, ha közben az Espoo Blues sem hagy cserben. Így tehát három darab kétszáz forintos szelvény, rajta tehát Espoo Blues-Kalpi (vagy mi a szösz), mind a három szelvényen illetve Blackpool-Wolverhampton, háromesélyre megjátszva. (A Jethro miatt a Blackpool-nak egyébként sikeres bentmaradást kívánunk, de azt még később is ráérnek bebiztosítani.)
És most térek rá arra, amivel indítottam. Az Espoo Blues hozta a hazai meccsét, tehát az est hátralévő részében már csak az volt a kérdés, hogy nyer-e a Wolves, és akkor nullán állok, hatszáz forint befektetéssel nyerek hatszázat, tehát nullán állok, vagy döntetlen lesz, esetleg nyer a Blackpool, és mindkét esetben ezerkétszáz forintos összegre duplázzuk az eredetit. És büszkén jelenthetem, hogy a szurkolásban nem befolyásolt a dolog. Becsülettem szurkoltam az arany feketéknek, az első gólnál is a levegőbe csaptam, az egyenlítő után is szentségeltem és kerestem a bűnösöket (kapus, meg a támadó kezezett, utóbbi kijelentés csak rendkívül szélsőséges részrehajlás kontextusában értelmezhető), aztán azon aggódtam, hogy már megint nem látszik, hogy itt bajnokságot akarna és tudna valaki nyerni, de aztán a hatvanadik perc táján elkezdtek felülkerekedni, és be is rúgták a másodikat. Ekkor alakult ki az előzetesen elvárt mezőnyfölény, úgyhogy annál bosszantóbb, hogy a Blackpool viszont éppen ekkoriban, a nyolcvanadik perc táján egyenlített újra, akkora kapushibából, hogy őszintén reménykedem, hogy ez a Hennessey a cserekapusunk, és hogy az első számú hálóőr mihamarabb visszafoglalja a helyét. És utána – mondom, tudtam, hogy a pénzem ellen szurkolok – annyira szorítottam, amennyire egyáltalán lehet, nálam ez azt jelenti, hogy olykor beadásnál önkéntelenül biccentek is, fejjel, kapu felé, persze, a támadóinkat segítendő. Voltak is helyzetek, nyomtak is a fiúk, még gólhelyzetük is akadt, ám sajnos be kellett érni az újabb döntetlennel. Tanulságot kettőt tudok levonni: ha a Wolves-nak a tévémeccseken nem megy, akkor inkább ne adja a Sport1, majd követgetem teletexten meg neten, ahogy eddig is, ugyanakkor ezúttal – a szólást megfordítva –gazdagabbak maradtunk egy legendával, egy régi, kamaszos eszménnyel: igenis nem minden a pénz!



 

Szólj hozzá!

Címkék: szomorkás de büszke sóhaj avagy a pénz nem minden

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyarfocilaz-tippmixsiramok.blog.hu/api/trackback/id/tr22994823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.