Az ismeretlenül is kedves ismerős Burits Pál kirakott egy jobb sorsra érdemes fészbuk oldalon vagy csoportban vagy min egy üres bejegyzést. Erre próbáltunk reagálni, és a reakciókat oly szépnek éreztem, hogy gondoltam, megörökítem itt, egy blog oldalon. Jó mulatást, kedves barátaim, olvasóim. Szeressétek a helyet, ahol laktok.
- Miklós Vincze Úgy érzem, a Kecskemét anno... oldalon ez az egyik leginkább megindító, hovatovább művészi, sőt, lételméleti jellegű bejegyzés. Nem próbálja - noha természetesen arra is szükség van, elvégre egy normális kommunikációhoz szükségesek a materiális fogódzók - szájbarágósan egy önkényesen kiválasztott konkrét hely, konkrét kor karámjába beterelni, ott zabolázni, s terelés közben/után az információk visszafogásával egyúttal rögtön kérdésekkel is sarokba szorítani a szemlélőt, hanem lehetővé teszi, hogy az oldal látogatója egészében ragadhassa meg, idő és tér határainak fittyet hányva saját privát Kecskemét élményét.
szombat, 22:46 · · 3
Bertalan Németh Miki remekül összefoglalta, én csak annyit tennék hozzá, hogy ez a módszer már-már Malevics magasságába emeli az absztrakciót (ugyebár az úriember alkotta meg a "Fehér alapon fehér négyzet" c. hallhatatlan festményt).
szombat, 22:50 · · 1
Bertalan Németh (u.i.: szuprematista)
szombat, 22:52 · · 1
Miklós Vincze Örülök, hogy Bertalan egyet látszik érteni velem. Egy nagyon picit még továbbmennék. Mivel Pál nem korlátozza konkrét fizikai objektumokkal fantáziánk működését, így egy idő után én elkezdek hangokat hallani, illatokat érezni. Igen, persze, először az a meglehetősen turistique jellegű, kicsit giccsbehajló harangjáték, ám miután az elhallgatott, régebbi korok más zajai is elérnek fülemhez. Kocsizörgés. A kocsi kerekének a nyikorgása. Malomkerék nyikorgása. Halk, elfojtott patadobogás. Fagylaltgombóc kimérő fodrászollóra emlékeztető, halk, a fülnek nem kellemetlen csiszorgása. Papírzizegés. De nem újság. Mi lehet? Meg még valami nyikorgás! Ez mi lehet? Ja, ez nem, ez a Volt egyszer egy vadnyugat eleje. Térjünk vissza Kecskemétre. Szénaillat. Lócitrom. Friss is, és a kövezetre rászáradt is. Szódásüveg spriccel. És akkor, a zajok varázsa által megbabonázva nyugat felé fordítom lelki szemeimet, néhai, mindössze három évig szűkebb pátriám, Ballószög felé, és újra érzem azt, amit valaha kisfiúként, hogy ott, amikor Ballószögből kiérve elérek nagypapámék tanyájának a helyéig, azon túl már a semmi jön. Persze, tudom, hogy aztán jó hatvan kilométerre ott van a Duna, azon is túl meg még városok, országok, meg annyi minden, de az ember azt ott a ballószögi pusztában megállva csak tudja, de nem hiszi.
szombat, 23:03 · · 1
Bertalan Németh Bennem a máig nem leaszfaltozott Várpalota utca pora ébreszt ilyen emlékeket (pedig az még nem a tanyavilág, nem ám, viszont teljességgel olyan, mintha egy párszáz lelkes falu utcája lenne, és komolyan meg is lepődik az ember, amikor kb. 20 perc gyaloglás után a Malom központnál találja magát. A dolgoknak valahogy úgy kéne következnie, hogy 3 perc után egy községháza, világháborús emlékmű, 2 kocsma, aztán újabb házak, és a 20. percben már kint járnánk a mezőn.
szombat, 23:07 · · 1
Bertalan Németh ) Naszóval földút, szippantós kocsi, zsákutca, kutyák, sarki bolt (macskás csomagolópapírban tejkaramella), óvoda, imaház, Trabant-garázs (belül Pepsi-reklámos ponyva), kertbe lopódzó sünök, magas akácfa, vakondokok, malacok, csirkék, kuvasz, cseresznyefa, meggyfa, barackfa, kerekes kút (használaton kívül), garázs, do-it-yourself homokozó, télen szánkóval iskolába eljutás.
szombat, 23:14 · · 1
Miklós Vincze A mindenit. Ilyenről, hogy Várpalota utca, komolyan mondom, még nem is hallottam. Viszont gyorsan megnéztem a google térképen, és igen, ott van az. Járni rémlik, hogy jártam én már ottan, rokonok laktak azon a környéken, manapság sem vagyok én sem idegen azon a tájékon sem, de magát az utcát most nem látom magam előtt, de örülök. Örülök, mert tudom, hogy el fogok oda zarándokolni, ki fogok szállni a kocsiból, mint modernista turista, (istenem, milyen fura volt annak idején a tiszakécskei tanyán, amikor szüleim megérkeztek az NSZK-ból, és a Wartburg az még csak-csak nem ütött el a homokos dűlők szabdalta tájtól, hanem az a fura idegen napszemüveg az édesanyám arcán), és végigsétálok a Várpalota utcán, újfent, sokezredszerre megsemmisülve a felismeréstől, hogy mily keveset tudunk arról is, amiről hivalkodva azt gondolnánk, hogy ismerjük.
szombat, 23:19 · · 1
Miklós Vincze Váci Mihályt is idézhetném, ha tudnám a verset, de nem tudom, így az autós Várpalota utcai látogató elfogódott hangulatát csak a vers címével tudom próbálni illusztrálni: "Gyalog szerettem volna jönni."
szombat, 23:21 ·
Bertalan Németh Mondom, az a környék gyakorlatilag olyan, mint egy Kecskeméttel összenőtt falu. Némi fejlődés volt az elmúlt 20 évben (pl. csatornázás, telefon, stc.), de a hangulat megmaradt.
szombat, 23:21 ·
Bertalan Németh Van az utcában egy galambász is, de sajna a haszonállat egyre kevesebb.
szombat, 23:23 · · 1
Bertalan Németh Itt van egy kép egy klasszikus környékbeli házról:
http://
http://
commondatastorage.googleapis.c
szombat, 23:29 · · 1
Bertalan Németh Kicsit el van hanyagolva, de a feeling átjön
szombat, 23:29 ·
Miklós Vincze A múltkor édesanyám javasolta, hogy nézzük meg a kislányaimmal a galambversenyt, vagy mit a Szent Imre utcai (néhai Zója) iskolában. Lenyűgözött, megdöbbentett a dolog, a galambászok is: kortalannak éreztem azt a szakmát, azt a cselekvést, érezni lehetett benne az ősit.
szombat, 23:30 ·
Balog Péter Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni
Gyalog szerettem volna jönni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy frissen érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.
Gyalog szerettem volna jönni,
hogy érezzem: - a telt kalász,
a rét sok térdeplő füve
elém borul, el nem eresztve,
s lábam kérve kulcsolja át.
Gyalog szerettem volna jönni
át a szogalmas földeken,
mindenkinek által kiáltani,
mezsgyén átlépni, kezetrázni:
"Na és a munka, hogy megyen?"
Gyalog menni az utcán végig,
előre köszöngetni ott.
Tornácokon üldögélni, mint régen,
hogy mindenki arcomba nézzen,
s mondják: -"Semmit se változott!"
Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.
szombat, 23:31 · · 3
Miklós Vincze ...and what you thought you came for
Is only a shell, a husk of meaning
From which the purpose breaks only when it is fulfilled
If at all. Either you had no purpose
Or the purpose is beyond the end you figured
And is altered in fulfilment... (T. S. Eliot: Four Quartets, Little Giding)
Azaz:
szombat, 23:32 ·
Miklós Vincze "...S amiért jönni véltél,
Kagyló csak és a jelentés hüvelye,
Melyből a cél már csak akkor feslik ki, mikor beteljesül,
Ha egyáltalán. Vagy nem is volt célod,
Vagy a cél túl van a végponton, amelyet képzeltél magdnak,
S változik a beteljesülésben." (Vas István fordítása)
szombat, 23:34 ·
Miklós Vincze Megnyugodtam, lecsendesedett a lelkemben csöndesen dúló, nyomelemnyi léptékű szorongás, szorongattatás. Ha PingWin is megjelent, akkor nagyon rossz helyen nem járhatunk.
szombat, 23:36 · · 2
Miklós Vincze A szentségit, nagyon ott van, nagyon tuti az a Váci Mihály vers.
szombat, 23:39 ·
Bertalan Németh gyermekként nagyon szerettem, hogy régen volt egy kis, egy méternél is keskenyebb kis ösvény, amit valamiért meghagytak a telkek között. nem egyenesen ment, volt benne két derékszögű forduló A Kalász utcáról lehetett a Talfája közre átjutni ezen a kis utacskán. nemrég kerestem, de nem találtam, biztos hozzácsapták a szomszédos telkekhez.
szombat, 23:39 · · 1
Bertalan Németh A Molom köz és a Semmelweis utca között van egy hasonló, kerékpárral átjárható ösvény, meg a Futár és az Öntöző utca között. De ezek rövidebbek, meg nem is kanyarognak, szóval az a talfájás volt az igazi.
szombat, 23:41 · · 1
Bertalan Németh (Malom köz)
szombat, 23:44 · · 1
Miklós Vincze Mit mondjak, Pál, amikor legközelebb benéz a Facebook-ra, igen-igen el fog csodálkozni. :-)
szombat, 23:45 · · 4
Pál Burits Well, all good things have an end, but the sausages has two.
Tegnap, 20:21 · · 3
Pál Burits Nos, igen érdekes, hogy egyszerű kis képecském a gyerekkoromat idéző korlátról hosszan átívelt más fiatal- és gyermekkorok diemziójába, és megindított emlény-képeket poros majd aszfaltozott utcákról és bakkecskeként ugráló Wartburg gépjárműről. Valóban, ez az egyszerű de megjelenésében egy más kor példaadó elegenciáját őrző öntöttvas remekmű csonka emlékeként egykoron a főtér egészét szegélyező kijelölésnek akként is szolgált, hogy más korok geyrmekei - így én is - gimnasztikai alapélményeket szerezzünk (én néha fájón fejreessünk) barátságos csöveinek hívogató öleléséből. Több ez a korlát-részlet a barbárok által megkímélt puszta öntvénynél. Ott van benne a régi kecskeméti nyarak-telek íze; a délután hullámzó korzó, a csilingelő fagylaltos tricikli és a Hármas bolt igazi triciklije, amivel házhoz szállították a háziasszonyok rendeléseit, a konflisok - és 15-ös bácsi a barátunk, aki megengedte, hogy utazzunk a kocsitengelyen -, a strand, a Nagyorrú Egyes (az egyetlen autóbusz Kecskeméten), és minden, amit a polgári világból soha nem lehetett száműzni, mert mindig vannak őrzők.
Tegnap, 20:34 · · 4
Pál Burits Egyébként nem csodálkozom:))
Tegnap, 20:34 · · 3
