2009. január 5. Tizenegyedik, hitetlenkedő és elkeseredett sóhaj: Cucli arcba be, avagy egy tanulságos orcára hullás
1. A szívás - Kiéheztetve:
Gyanakodtunk, vakargattuk a fejünket előtte rendesen, nem szívesen tettünk spanyol meccsekre, és végül rá is faragtunk rendesen, de az elvonás miatt már muszáj volt próbálkozni. Szombaton ugyanis csupa kupameccs volt a kínálatban, márpedig a kupameccs csak a lottót kedvelők számára ajánlott, a nem bankot rabolni, pusztán szerény, de biztos jövedelemre szert tenni szándékozó tippelő számára kerülendő.
Közjáték: Kalapemelés az FA kupa előtt
(Belenézni viszont belenéztünk az FA kupa küzdelmeibe. Ezt kontinenshez szokott szemmel egyszerűen nem lehet megszokni, Európában kupameccsre legyint az ember, de újfent, sokadszorra is elképesztő volt a vehemencia, amellyel egymásnak esett a Hull City és a Newcastle, a Gillingham pedig valósággal emberfeletti energiákat mozgósított, - sajnáltam őket, mert hiába – a harminckettő (!!!) közé jutásért! Itt aztán volt fetrengés meg időhúzás helyett reklámtáblák összetörése, egymás nem kímélése, stoplisba való öngyilkos belefejelés; a dolog újfent meg tudott lepni, egyszerűen káprázatos. Itt látni igazi angol futballt, és juszt is fütyülök a Premier League-nek csúfolt szupergladiátor körversenyre.)
1. A szívás, folyt. - The Unforgiven
Viszont a spanyol bajnokságból kihozott találati arány elkeserítőnek bizonyult. Három meccs került kiválasztásra, vagyis variációt játszottunk meg három darab ötszáz forintos szelvényen. Az alap tippsor a Bilbao-Espanyol 1-es, Real Madrid-Villareal 1-es, Sevilla-Osasuna 1-es, illetve - mivel nem bízunk a papírformában, és már szombat este is mindkét meccsen hazai győzelem született, azaz már akkor gyanúsan soknak tűnt az egyes -, megjátszottunk még egy Bilbao X, Real 1, Sevilla 1, illetve Bilbao 1, Real X és Sevilla 1-es vésztartalék tippsort is. A délutáni meccseken a Bilbao mindjárt el is lőtte a hibalehetőséget, már annak is örülni voltam kénytelen hogy egyáltalán képesek voltak otthon egyenlíteni. (Ahhoz képest, hogy micsoda gyáva, hitehagyott társaság benyomását keltették két hete hazai pályán az Atletico ellen, amikor nekem nagyon jól jött volna az iksz, most nagyon kinyílt a csipájuk.)
Az este látottak viszont igen komolyan elgondolkodtattak a tippmixcsalásokat illetően. Lehet, hogy nem is minden döntetlen csalás, hanem egyszerűen csak az emberi gyengeség, önhittség által átitatott gyakorlati megvalósítás által legyártott selejt?
A Sevilla a második félidő elején szerezte meg a számunkra létfontosságú hazai vezetést, addig nem is néztem a meccset, idegeskedtem már délután eleget a Bilbao miatt. Utána se igen, hiszen ha az embert szorítja a nadrágszíj, akkor vasárnap este is fordítani kell, ha van mit, de néha azért rápillantottunk a játékra, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy a két csapat között - a minél jobb dobogós helyezésért hajtó Sevilla, és a kiesésre is esélyes Osasuna közt – osztálynyi a különbség van, a sevillások úgy játszottak a vendégekkel néha, mint macska az egérrel, csak éppen a mezőnyfölényüket mulasztottak el gólra váltani, azaz a második gólt felejtették el berúgni. Tehát a végeredmény ezen a meccsen lehetett volna akár három-null is, a vendégeknek egy szava se lehetett volna, és már a hetvenedik perc táján is nyugodtan hátradőlhettünk volna, de a sevillások – mondom, szerintem önhittségből táplálkozó, idejekorán beállt elégedettség miatt - minden helyzetet elszórakoztak. Még mindig nem néztem a meccset, de tudtam, hogy nagyon a vége felé járhat, amikor egyszer csak meghallottam Horváth Feri lelkendezését, és már a hanglejtéséből kitaláltam, hogy így ünnepelni - tippelőkre ennyire érzéketlenül, hadd tegyem hozzá – csakis egy egyenlítő, és nem pedig egy hazai pályán csak szórakozó hazai csapat második gólját lehet. Nem is csalt meg a szimatom, a tévé felé közeledve már a szobaajtóból láttam, hogy az állás 1-1, ám ami még nyugtalanítóbb, hogy már a kilencvenedik percen is túl jár a játékidő. (Pandianit ünnepelte a Horváth Feri, persze, neki ez nyilván nem volt egyesre megjátsszva, de annyira azért nem kellett volna ünnepelni, hiszen egy rossz lövésből vágódott egy szaros lepattanó a hálóba.)
Itt elintézhetné az ember a szokásos dumával, hogy persze, országos 1-es volt a zsuga, (illetve interkontinentális egyes), úgyhogy nyilvánvalóan el kellett rontani egy csomó ember szelvényét, de a helyzet egyáltalán nem ez volt. A hosszabbítás ugyanis négy perc, amelyben már bőven benne jártunk. Ezt most már végignézem, mondtam magamban. (Inkább mazochisztikus kíváncsiság, mint pislákoló remény vezetett ebben, mert ezek lélektanilag már elintézték magukat. Mintegy gondolataimat igazolandó:) Az újrakezdés után az Osasunát vitte a lendület, kis híján rúgott még egyet - meg is érdemelték volna, - aztán amikor a hazaiak feltámadtak a kábulatból, voltaképpen egyetlen egy támadást sikerült vezetniük. Eme akció során a vendégek szögletre mentettek. A szögletet a hazaiak veszélyesen lőtték középre, a tizenhatos rövid oldalvonalánál valaki - amúgy Madjer módra - sarokkal továbbította a labdát az ötös irányába, ott egy támadó berobbant, és (erre most nem esküdnék meg, de szerintem) csőrrel beleszúrt a labdába, amely látszólag akadálytalanul tartott a háló felé, már én is ugrottam, hogy a szentségit, mégiscsak megvan az ezerötszáz forintos befektetésből kétezer-száz forintot fialó találat, ám a labda nem a hálóba vágódott, hanem eltalálta a narancssárgában pompázó kapus combját vagy térdét, onnan pedig a bal felső sarok felé pattant, és a felső léc illetve a kapufa találkozásáról kifelé pattant. Utána jött még egy reménytelen ívelés, - a védők gond nélkül szabadítottak fel - és vége, a hazai közönség őrjöngve tüntet, teljes joggal, ha nem buktam volna rajta, én is azt mondtam volna, hogy megérdemelték a hazaiak, ilyen szintű linkeskedés után. Szóval ennyire nem tudhatnak, hogy így bundázzák el a meccset, egy ilyen kapufa nem lehet szándékos. Ráadásul ezzel a hazai iksszel a Sevilla a második helyet cseszte el. Előzhette volna a Real-t meg a Valenciát, de nem tette, maradt negyedik, úgyhogy sem a tabellát, sem magát az eseményeket elnézve nem valószínűsíthető, hogy egy tippmix illetve totócsalást lehetne így kivitelezni. Azt nem mondom, hogy emiatt egy csapásra minden papírformát borító eredményt produkáló csapatnak megbocsátok, és hajlandó vagyok tisztázni őket a gyanú alól, dehogy, a Szpartak Moszkva jégkorongszakosztálya főjön csak a levében azóta is fortyogó haragom miatt, de ez azért mindenképpen elgondolkodtató, ahogy az is, hogy ezek szerint a spanyol bajnokságból – vagy lehet, hogy minden más bajnokságból? – három eredményből kettőt is képtelenség eltalálni.
No, mindegy. (Éjjel, amikor futólag belepillantottam a Porto idegenbeli meccsére, amit egy egész hetes szorzóval adtak a vendégek javára, már alig-alig futotta részvétre a részemről azok irányában, akik most, e kései órán - mivel szelvényükön ezt kettesre vették - a Porto miatt rágják le a körmüket.)
2. Új nap, új remények
Mára új nap virradt, s bár a győzelembe vetett hitünk határozottan meg lett tépázva, mivel a Magnyitka és a Szalavat Julajev Ufa is otthon játszik, és bár gyanúsan kicsi a szorzó, amely bizony sokakban tán huncut gondolatokat ébreszthet, - azaz nagy lehet a kísértés a manipulálásra, a nyeremény mesterséges optimalizálásra - már a sirámokban korábban írottak is kényszerítenek arra, hogy ezt a két csapatot megjátsszam, mellettük variálva a Szpartak Moszkva idegenbeli meccsét, és ezúton ünnepélyesen megígérem, ha ikszelnek a Barisl Asztana vendégeként, akkor hajlandó leszek fátylat borítani a múltra.
Megjátszunk egy másik verziót is, zászlóshajónkul mára a Traktor Cseljabinszkot és a Lokomotív Jaroszlávot választottuk. (Szégyenszemre már ebéd előtt ott kellett toporogni a totózóban, mint valami szenvedélybeteg, hiszen itt időzónák is játsszanak! És ha ezt valaki viccesnek találja, az gondoljon bele, hogy az amuri partizánok Habarovszkból több időzónát tettek ám meg nyugat felé! Bezony. Nekik Baskíria is a távol-nyugat.) Biztassuk hát e csapatokat is – afféle „távolból küldök kívánságműsorban neked számot, kedvesem” húzással – a Bergendy, illetve a Jethro Tull egy egy nótájával. A Traktor Cseljabinszkot - lévén hogy dózerokról szóló könnyűzenei slágerekben nem bővelkedünk - az Úthenger című nótával próbáljuk belehajszolni a győzelembe („Döcög az úthenger, nem olyan gyors, mint a madár, ezzel jár mégis a bölcs ember, mert sima az út, nincs akadály…”), a Lokomotív Jaroszlávot pedig a Locomotive Breath című alapművel buzdítjuk. („Well the train it won’t stop going, no it won’t slow down”.) Hát akkor mindent bele, fiúk, adjátok vissza azt a régi hitem. (És nem utolsósorban a befektetett aprót.)
3. Befejezés: It Was a New Day Yesterday, But It's An Old Day Now (szintén Jethro) (Magyarán: Tegnap új napnak számított, mára lejárt lemez)
1. tippsor: A Magnyitka és a Szalavat tarolt, a Szpartak Moszkva nem ikszelt, az első variációból bejött 1180 forint, 900-ra.
2. tippsor: A Traktor Cseljabinszk bukott, azaz 900 forintból nulla. Itt bezzeg bejött volna a döntetlen a háromesélyre megjátszott párosításon, (Barsz Kazany-Atlant Miscsini), a Jaroszláv meg hátrányból fordítva nyert, de ezt már nem jegyzi senki, mínuszban vagyunk.
Lehet, hogy még nem késő újévi fogadalmakat tenni?
Utójáték: Mivel a bukta már este hat órára megsült, ezért miközben a nagyobbik lányom zeneoviban kupálódott, én a kisebbikkel betértem egy totózóba, és mérgemben, elveimmel szakítva megtettem egy portugál foci meccset, meg két NHL-t összecsapást. A Braga (pedig a szeme se állt jól, de) késő estére hozta, reggelre meg arra ébredtem, hogy a New York Rangers meg az Edmonton is hozta a hazait, tehát a hatszáz befektetésből ezerkettő lett, így összességében végül alig maradtam mínuszban. Még szép, ennyi agyalás után.
Dec. 30: 2009. Január 3-i előzetes:
Металлург Мг - Амур
Трактор - ЦСКА
Салават Юлаев - Сибирь
Лада - Атлант
Авангард - Спартак
СКА - Динамо Р
Ez már negyedike:
Нефтехимик - ХК МВД
Лада - Торпедо
Megjött a kedve a cirill betűk böngészéshez? Ott a vadiúj tippmix képgaléria!
Felháborodott költői kérdés 1. Ha a reménytelenül tökutolsó Vityaz Csehov tud nyerni otthon, akkor a Szpartak Moszkva miért nem?
Felháborodott költői kérdés 2. Hogyhogy az összes olyan meccsen papírforma jön be, amit nem játszottam meg?
Illusztráció: Tippmix-sirám képgaléria
