Dec. 1. Hetedik, tippmix morfondír, picike téttel. + Újabb név meredt ránk!
Az Edda számban azt fújják, hogy Egek felé kiáltottam, hát én most Reading felé kajabálok: „Idő! Idő! Fújd már le! Na! Még kettő-egynél! Nagyon kell! Nehogy már egyenlítsenek!”
Meglehetősen hajtós, melós nap volt, nem úgy nézett ki, hogy ma lesz időnk tippeléssel bíbelődni, de a beteg nem bírta tovább, az egyetlen, bölcsibe és oviba indulás előtt rendelkezésre álló negyedórát kihasználtuk. Csak a szokásos háromszor háromszáz forintra kerestünk partnereket, ígéretes mérkőzések formájában. Mivel – mint említettem – szorított az idő, így alaposabb mérlegelésre nem volt lehetőség. A tippmix ajánlatra vetett néhány felületes pillantás után kiválasztásra került a Dinamo Moszkva – Metalurg Magnyitogorszk (hoki), az Espoo Blues – Turku PS (hoki) és végül a Reading - Coventry. (Egy futó pillanatra megakadt a szemünk a török másodosztályon, valami Manisaspor-Karsiyaka bajnoki, de ehhez az isztambuli fogolytól kellett volna legalább egy tabellát meg egy térképet kérni.) A Metalurgban régi, megbízható ismerőst tisztelünk, ám a szorzók miatt ezúttal ez az a meccs, amit háromesélyre játszunk meg, tehát megtesszük mind a moszkvai győzelmet (1,95), mind a döntetlent (4,05), mind a Metalurg győzelmét (2,57). Az Espoo Blues szintén ismerős, már a rovatot olvasók számára is. Gond nélkül vállaljuk egyesre, bár nem feledjük, előbb-utóbb egyszer majd betliznek a kékek. Tehát lélekben fel vagyunk rá készülve, de azért kérem, ha lehet, ne ma tegyék. Végül – szokásunkkal ellentétben – megteszünk egy angol másodosztályú meccset. Mivel a tippelő kedvenc angol csapata a Wolverhampton, és annak fontos lenne a Reading bukása, ezért megtesszük a Reading - Coventry-t egyesre. Ez esetben ugyanis reading-i győzelem esetén tudunk majd örülni a pénznek, reading-i bukta esetén vigasztal minket a tudat, hogy legalább a Wolves előnye nőtt.
A tippelésre fordított alig húsz perc alatt a szemünkbe ötlött egyébként még három mérkőzés. Ezeket nem tettük meg, de a később hasznosítható tapasztalatok miatt mindenképpen érdemes róluk említést tenni. Az első egy orosz jégkorong meccs, aszonygya: Szpartak Moszkva – Szalavat Ufa. (Utóbbinak a teljes neve Szalavat Julajev Ufa.) Az ember az utóbbi csapat utóneve – az Ufa – láttán hajlamos lenne egy legyintéssel elintézni az ismeretlen brigádot, ilyen névvel csak valami bohóc társaság lehet. Bár a név előtagjában, a Szalavatban már mozog valami nyugtalanító, bizonytalan érzés, az ugrás előtt felrémlik a sötétbe érkezés réme, mint amikor az ember öt sör után kézenfekvő bólintással vállalja a fél unikumot, s csak miután kirakták eléje a pultra, akkor bizonytalanodik el, hogy nem ez-e az az eset, amiről utólag majd úgy nyilatkozik, mint a cowboy a kaktuszban ülve: akkor jó ötletnek tűnt. Aztán amikor a tabellán az a Julajev is feltűnik, egyre határozottabban vonjuk vissza a reflexszerű fitymálást. Aztán amint megpillantjuk az oddsokat, (Sz. Moszkva – Ufa hazai: 3,7, döntetlen: 4,3, vendéggyőzelem 1,55!!!), azonnal kalapot emelünk az első ránézésre idétlen név előtt. Hiszen bár semmit nem tudunk róla, (a Mászkovszkij Szpártákról se sokat, amúgy), de azért egy orosz bajnokságban hogy a vendégnek egy moszkvai győzelem esetére csak egy egész ötvenöt pénzt fizessenek, az azért önmagában elismerésre méltó. No, mindegy, örülünk az új ismeretségnek, de erre a meccsre aprópénzt persze nem teszünk, túl friss és imbolygós ez ahhoz.
A következő, ennél sokkal csábítóbb találkozó a Liverpool - West Ham, ami tuti egyesnek néz ki, hiszen a Chelsea tegnap botlott, tehát a Liverpool pontelőnnyel elhúzhat, ám mielőtt automatikusan karikáznánk, visszariadunk, túl sok ilyen esetet, túl sok ilyen tutit láttunk már. Ha nyer a Liverpool, akkor persze gratulálunk a Mersey Side-iaknak, de a holnapi reggelit, a reggeli Sportot meg a cigit nem tesszük kockára, bármennyire csábító is a párosítás.
A következő egy ehhez hasonló műfaj, Triestina - Treviso. Rápillantunk az olasz B ligára, és azt látjuk, hogy Triestina a tizedik, a Treviso pedig alulról a harmadik. Szinte automatikusan rajzolnánk a karikát az egyesre, amikor ácsi! Valami szörnyű, baljós, rossz érzés keríti hatalmába az embert, egy rémisztő, mumusszerűen ránk ijesztő, kajánul vigyorgó délibáb villantja rá gúnyos fogsorát, még az is lehet, hogy az az alak, aki a tippmix fogadások összegzése után a faxokat küldi biztos esélyesnek kikiáltott hazai csapatoknak, a lefújás után meg az átutalásokat. Nem, bármilyen csábítónak és kézenfekvőnek tűnik a dolog, ennek sem ugrunk be.
Ezután bölcsi, ovi, aztán megkezdjük a családi életünket, itthon paprikáskrumpli főzés, közben megfogadjuk, hogy ezúttal nem követjük a teletexten sem a Dinamo Moszkva - Metallurgot, sem az Espoo Blues-t, történjen, aminek történnie kell, de ezúttal nélkülünk fog. Normális családapaként kell funkcionálnunk, ha jót akar a sors, akkor úgyis nyer mind a kettő, ha meg nem, akkor úgyis hiába meredek minden szaft kóstolás, minden kockadobás közt a teletextre.
Este kilenckor már lejártnak érezzük az önként vállalt tilalmat, a két hokimeccsnek valószínűleg már vége is van. A Metallurg győzött Moszkvában, hat-ötre. Itt nekünk a döntetlen lett volna jó, az hozta volna a pénzt, háromezer körül, de Metallurg győzelem esetén is él még az ezerhatszáz forintos nyereménnyel kecsegtető szelvény, és a Magnyitogorszkra persze nem haragszunk, inkább szégyelljük magunkat, hogy nem bíztunk a korábban megénekelt baljós nevű acélvárosból érkező olvasztárokban. Az Espoo blues-ban felesleges volt egy pillanatig is kételkedni: 6-1-re intézték el azt a Turkut. Ez a kettő tehát megvan, most már csak a Reading – Coventry hazai egyes kell a zsebpénzhez.
Azt tudjuk, hogy a meccs épphogy elkezdődött, de azért egy pillanatra rápillantunk, negyedóra után az állás null-null. Hiába csak negyedóra telt el, az ember ilyenkor mégis azt reméli legbelül, hogy már a tizenharmadik percben három-nullra vezet a hazai csapat, a bíró meg úgy megszórta a vendégeket pirosakkal, ahogy delikvens korábban a paprikáskrumplit pirospaprikával.
Ezután mese, molyolás a lakásban, aztán az utolsó húsz percre bekapcsoljuk a teletextet. Na, mindjárt odalapoz. Mindjárt. YES! 2-1-re vezet a Reading. Ha ez az eredmény marad, akkor a három háromszáz forintos szelvény közül a középső, amely 1650 forintot hoz, nyerő lesz. Persze, nem lesz könnyű az a húsz perc. Miközben a teletext oldalak váltják egymást, kíváncsian megnézzük a délután elvetett találkozókat. Az Ufa meccsére pusztán érdeklődésből pillantunk rá, a kiskésit, ezek az Ufások nem szaroztak, ezek öt-egyre győztek Moszkvában. Tehát Szalavat Julajev Ufa, a nevet feljegyezzük, ezek tudnak valamit. Aztán kiderül, hogy a Liverpool – West Ham még null-nullra áll, hűha. De jó, hogy nem tettük meg. Sőt, a Triestina-Treviso meccsel kapcsolatban is igazolódni látszanak a kételyeink, ott szintén keményen gólnélküli az állás.
No, most hogy az okfejtést befejeztem – merthogy ezzel ütöttem el a maradék negyedórát, ami a Reading - Coventry-ből hátra lehet, - megyek, s megtekintem a teletextet.
Pillanat, kedves barátaim.
Megvan!!! Reading-Coventry 3-1. (Hogy mért nem tudták hamarabb berúgni azt a harmadikat? No, mindegy. Nem panaszkodom, null-egy is lehetett volna a félidő, akkor mit éltünk volna át!)
És igen, a két meccs, amibe majdnem beleszaladtunk, szinte automatikusan, reflexszerűen, lám, lám, legyen ez mementó: Liverpool – West Ham 0-0, illetve Triestina-Treviso 0-0. Ezt megúsztuk, a reggeli vásárlásra az anyagiakat előteremtettük, holnapra pedig kinéztük a Jokerit-Lukko, (finn hoki), A Linköping-Djugarden (svéd hoki) meccset fiksz egyre, háromesélyre pedig a Karpat, Turku, Assat trió valamelyik meccsét tesszük meg. Be van karikázva a Wycombe-Macclesfield angol harmadosztályú is, a veretlen éllovas fogadja a tizenötödiket, erre még alszunk egyet. Egyrészt mert ma az ilyen tuti fikszek elmentek, és ebből azt következik, hogy holnap is elmehetnek, de ezzel egyszerre az is, hogy holnap meg nem mennek el.
