Április 14. Megkönnyebbült sóhaj: Három percig állt nekünk a zászló, amikor kellett. Jelige: Chels-Liv D, Bay.M.-Barce D, tízegésznullanyolcasoddsz blues
Mottó: "Kemény munka az enyém, kemény munka az enyém, mi vagyunk az új undokak."
Kilenc darab szelvénnyel próbálkoztunk, ebből öt a két BL elődöntőt variálgatta, a délutániak egyéb eseményeken próbáltak szerencsét, hiába. (A döntetlenes szelvényen tömegbalesetet okozókra amúgy nem haragszom, de hogy a Karpat minek törte össze magát, az ellenfelek maradék fogait, a palánkot meg nyilván ütőhegyeket a finn bajnoki döntőért, ha ott még csak egyetlen nyavalyás döntetlenre se futotta nekik - erre a becsület ikszre ma lett volna szükségem, egyébként -, azt csak az tudja, aki látta már magát negyedhetes kelés után a fürdőszoba tükrében Slipknot maszkban.) (Akinek nem evidencia, hogy milyen az, itt megnézheti,
http://kismagyarfocilaz.5mp.eu/web.php?a=kismagyarfocilaz&o=QjE9RPcgoq
és választhat.) Szóval a délután gyorsan és - tegyük hozzá: könnyelműen - elment, maradt a két BL elődöntő. Itt megtettem külön a Pool és a Bayern győzelmét, aztán ezt a két győzelmet együtt is, aztán arra gondolva, hogy amikor a vége felé elszáll a remény, akkor lehet, hogy a Pool is meg a Bayern is leereszt, mint a lufi május tizenhetedikén, megtettem mind a kettőt egy szelvényen ikszre is. Aki látta a meccset, az tudja, micsoda horror volt, aki nem, annak meg öt oldalon sem tudnám elmesélni, mi volt ott. (Meg itt.) A lényeg, hogy - a kezdést leszámítva - voltaképpen három percig állt nyerésre az ikszes szelvényem, az viszont az utolsó három perc volt, a hármas sípszóig, úgyhogy végül sikerült háromezer-huszonöt foront nyereménynek köszönhetően pluszban zárnom azt a délutánt, ahol először a szép, tizenkétezer forintos, szivárványos álmok foszlottak szét, aztán az eredetileg befektetett kétezer-hatszáz forint is kicsúszni látszott a zsebemből, mint kisebbik lányom kezéből a csülök, (pontosítok: az nem kicsúszni látszott, az ki is csúszott, és begurult a kocsi alá), hogy aztán a veszett fejsze nyele két kapufát érintve vágódjon a hálóba, hogy aztán három percig futkározzak még ide-oda a számítógép meg a tévé közt, s hogy végül aztán a feleségem orra alá nyomhassam a diadalmas szelvényt, egy "Na? Tud az öreg?" kérdés kíséretében, mire ő csak annyit kérdezett, hogy és mennyit költöttél a tippmixre, amire én már lényegesen kisebb hévvel feleltem, hogy négyszáz forint pluszban vagyok, plusz lihegek és szakad rólam a víz.
Április 10-ről 11-re virradó éjjeli nem sóhaj: sör által zakatolt szuszogás:
Hát nem, és nem hiszem el. Hiába agyalok egész héten, az a vicc szelvény jön be - és most olyan lefesthetetlenül szélesen mosolygok, mint aki tapasztalatból tudja, hogy egy birkapörkölt versus pacal világbajnoki döntőn azért birka koma csak 6-5-re kapna ki pacal testvértől, a hosszabbításban -, hogy:
Braga-Maritimo X
FC Eindhoven - Go Ahead Eagles X
Vannes - Metz X
Mondom, fülig ér a szám az örömtől, hiszen egy 200 forintos szelvény 5370-et hozott, de mivel ez nem a tudományos alapon kidolgozott variáció volt, kételyekkel tölt el atekintetben, hogy van-e értelme agyalni egyáltalán.
U.I.
Ez az ötezerháromhét negyven fölött, felelős apaként, erősen besörözve egyébként kétszer jobb érzés, mint huszonegynéhány évesen olimpiai bajnoki címet nyerni.
