kis magyar fociláz - tippmix sirámok

Két nyári Fusball saga, első rész

Az első épp az előbb ért véget. Fortuna Düsseldorf – Hamburg (3-3, tizenegyesekkel továbjutott: V)

Persze, a Bundesliga már rég nincs a legjobb bajnokságok között, a német kupacsapatok már rég nem elég fajsúlyosak a nemzetközi kupákban, (a Kirch médiacsoport csődje következtében előállt anyagi korlátoknak, hej, hogy sújtaná már az ég az angol és a spanyol ligát is!, hogy legyen végre rendes futball), ám véletlenül végignéztem a Düsseldorf-Hamburg német kupa meccset, a franc tudja, hányba jutásért, és visszakaptam "azt a régi hitem", illetve újra felidéződött bennem, hogy miért is olyan csodálatos a futball.
Ezeket a mondatokat nem három-három után fogalmaztam, hanem még a rendes játékidő utolsó negyedórájában, kettő-kettőnél.

Be kell vallanom, elsősorban a sportfogadás vitt rá, hogy belenézzek a meccsbe. A Tippmixen meg volt téve sima kettesre, a szelvényen a korábban lejátszott két skandináv meccs már megvolt, szóval csak azért kezdtem el nézni, hogy lássam, meglesz-e a kettes, és hogy a bwin-en érdemes-e gólokra játszani negyedóránként. Úgy döntöttem, igen, és a végén a Tippmix bukott, és a bwinen behoztam ugyan azt a veszteséget, de egy idő után gyakorlatilag el is feledkeztem az egész nyerészkedésdiről.
Mondom, az élmény régi volt, azaz régen tapasztalt, de ismerős.
Igazi kupacsata, voltaképpen biztos voltam benne, hogy végül az első osztályú fog továbbjutni, ugyanakkor mégis együtt lélegeztem a mérkőzést az első perctől az utolsóig végigtomboló hazai szurkolókkal, (bizony, mind a több tizenvalahány ezer végigtombolta, és nem azzal a buzi vuvuzelával fújták, mint valami skizofrén méhkas, amelyről az az ember érzése, hogy ezeknek mindegy, lehetnének akár egy derék SZÚRon is, Koós Jánossal, Aradszkyval, koncz Zsuszával, dehogy, a derék dajcsok hanggal csinálták a zajt, ahogy kell, a szentségit neki!), aztán akkor még inkább, amikor 2-3 után az arcukat a kezükbe temették, a kezeiket tördelték, mégis reménykedtek az utolsó pillanatig, és hát a remény végül gólt is fialt, egész pontosan a 119 perc 57 másodpercben. 3-3. Sőt, úgy tudtam a kis csapat mellett lelkesedni, hogy nem jelentkezett ezzel egyidőben a nagyobb csapat fokozatos meggyűlölése. Nem, az a viszonylag ritka hangulat kerített a hatalmába, hogy mind a kettő előtt emeltem a kalapot.
A tizenegyeseknél gondolkodtam, hogy nekiugorjak-e bwinen vadul tippelni, aztán letettem róla, látni kellett a dráma végkifejletét, aztán a harmadik hazai tizenegyest mégis megtettem 3.20-as szorzón arra, hogy kihagyja a szerencsétlen idegember. (A kisebbik ligás csapatok tizenegyesekkel szinte mindig buknak a nagyobbakkal szemben.) Na, szóval szép volt, fiúk, egy percig sem szurkoltam azért, hogy a Hamburg még a rendes játékidőben eldöntse, az én sz-ros szelvényem miatt.


Holnap este folytatás: Velez Sarsfield – Huracan (Majd egy hónapja, ha lehet, még ennél is nagyobb dráma, csakhogy a sorssal való megbékélő belenyugvás vigasztaló érzete nélküli tragédia!)