Április. 6. A hűség a pénznél mégis többet ér, avagy Birmingham City-Wolverhampton

Félidőben:
Megy a nagy meccs a Sport1-en, a második helyezett, a Birmingham City fogadja a listavezetőt, a Wolves-t, amely ugyebár az én angol csapatom, és bár a harmadikkal szemben - mert hogy ahhoz képest számít, feljutásilag - az előny tetemes, azért jó lenne nyerni.
De nem is ez tartozik a tippmix sirám rovatra, hanem az, hogy örömmel és büszkeséggel tudósíthatok a lélekállapotomról. A meccset - hosszas megfontolás után - ikszre és egyesre tettem meg, ennek ellenére a Wolves helyzeteknél fogtam a fejem, mint valami szélhámos olasz csatár, dühöngtem, csapkodtam az ágyat, azaz: nem vagyunk tekintettel az anyagi érdekre. Hajrá, Wolves.
A harmincadik perc táján a gólzsákunkat lerúgták, a bíró azután adott pirosat, hogy megnézte az Iwelumo lábát, de szerintem az a belemenés még polgári perre is érdemes.
A félidő utolsó percében már megint a kapusunk, Hennessey lepkézett be egy olyan gólt, amely szilveszteri összeállítások során bizton fel fog bukkanni. Ezek a tévés meccsek nem akarnak összejönni. No, mindegy, mindjárt jön a második félidő: fiúk, b-... Pardon. Fiúk, csesszétek el a totómat!

50. perc: Hát, iszonyatos nagy a nyomásunk, de annak az esélye, hogy egy tíz emberrel játszó, betömörülő, B ligás, igazi tőről metszett favágó angol védelemnek egy old school angol futballt játszó, tőről metszett favágó b ligás csapat gólt rúgjon lényegesen kevesebb, mint a ruletten egyetlen zsetonnal megpróbálni a nullával nyerni.

Egy rossz hazaadás után bekaptuk a másodikat. Ez a vereség végeredményben sima is volt, csúnya is volt, megalázó is volt.

És a játék is bukta. Mert arra, hogy a Cesena nem veri meg a Pro Patriát, még számítottunk, de hogy eközben a Freiburg sem az Ahlen-t, arra már nem lehetett.