Március 4. Nem sóhaj, rezignált fejcsóva: Az ómen, a knédli és a gombóc + Utózönge
1. Tippmix asztrológia: Az ómen
Utólag okos a tökhülye. Olyan két vagy három héttel ezelőtt, amikor vasárnap este - a szelvényem akkorra egyébként már szitává lőve, mint hatvanas évekbeli sci-fi filmben a komputerből lassan, nyikorogva kimászó, félméteres lyukkártya, de azért kötelességből megnéztem az eredményt - a Galatasaray hazai pályán 5-2-re ki tudott kapni a Kocaelisportól -, talán akkor kellett volna elgondolkodni egy kis pihenőn.
2. A knédli és a gombóc: mi mennyi?
A cseheknél megkezdődött a rájátszás. Bevállaltam a Slavia Praha-Vitkovice, Pardubice-Plzen párost egy teljes 1, x verzióval, amit megfejeltem még egy Slavia kettes, Pardubice egyes variánssal is. (A Vitkovice és a Plzen plusz mérkőzésekkel vívta ki a negyeddöntőre való jogot. Tehát észnél kell lenni, mert két eset lehetséges. A) A két esélyesebb pihent, ezek meg fáradtak. B) A két esélyesebb pihent, ezek meg lendületben vannak és felszabadultak. Innen az óvatosság.) Azt persze már nem játszottam meg, hogy Slavia kettes, Pardubice iksz. Előzőleg inkább a Pardubicében bíztam, - egy ideje tudom, hogy a Slavia Praha egy igazi cseh, tehát megbízhatatlan, bohém és léha társaság (De én ilyennek szeretem őket, úgyhogy engem ez már nem zavar. Nem úgy, mint azt a szerencsétlen bácsit, aki mintegy huszonvalahány éve a szegedi sportcsarnokban a kézimeccs egész ideje alatt csakis a cseh bíróval foglalkozott, így próbálván törleszteni valamit Trianonból, pedig a bolgár brigád vagy tizenvalahánnyal verte a Tisza Volánt, ráadásul a bácsi valahogy a cs betűket nem tudta kimondani, helyette valami tyé szerűséget tolt, tehát Dörmivel egész álló meccsen ezt hallgattuk: Te motykottye!) -, de hogy egyik playoff első mérkőzés se legyen egyes az esélyes otthonában, ez már sok. Azt meg végképp nem értem, hogy ha már egyszer kikap a Slavia, akkor miért öt-egyre? Ha lúd, legyen kövér? És vajon létezik a magyar "az még gombócból is sok" mondás ekvivalense Bohémiában is, persze ottani verzióban, tehát hogy öt, az még knédliből is sok?
Itthon, Kecskeméten már gyermekkoromban is meg tudtak őrjíteni azok a derék alföldiek, akik egész évben fikázták a csapatot, általában csak három-nullnál, vagy sorozatos bírói csalások, többszörös hazaiaknak felmutatott, vendégeknek megadott tizenegyesek esetén voltak képesek szurkolni, egyszóval pesszimizmus és negatív hullámok a köbön, de ha egyszer végre a harmadikat rámolta be a csapat, akkor bezzeg rögtön fordult a kocka és a köpönyeg, dagadt a lokálpatrióta kebel, és nagy huncutul bólogattak. "Ez még gombócból is sok." (Gombocbú!) Akkor még gyermek voltam, a világba nemrég érkezett világra rácsodálkozó, tehát ártatlan és indulatot, felindulást nem ismerő, de ilyenkor gondolatban mégis a hajamat téptem, és üvölteni tudtam volna, hogy: "Nem! Ember! Gombócból három nem lehet sok! Gombócból még hat se sok! Akármekkora legyen méretre az a k--va gombóc! Gombócból a sok nyolcnál kezdődik!"
Knédliből viszont az a gyanúm, hogy tényleg sok lehet az öt.
Utózönge, másnap:
Hat óra tájban:
Saját sirámom pusztába kiáltott szó maradt? Ma megint megtettem egyesre mind a Slaviát, mind a Pardubicét. Eredményről majd beszámolok.
Nyolc óra után:
Jól van. Pardubice-Plzen 3-1
Slavia Praha-vitkovice 3-2 Ám ezzel sajnos még csak az erkölcsi elégtétel van meg, ahhoz, hogy a siker kézzel fogható legyen, kellene még a Klagenfurt hazai győzelme.
Fél tíz. Na, vége. Klagenfurt-Linz 2-0. Kétszáz forintos szelvény 745-öt. A családot ebből még nem fogjuk eltartani, de azért némi elégtétel.
