kis magyar fociláz - tippmix sirámok

Július 2. Fújj, a bolond lukból, fújj, bolond szél 1. Első rész: Tenisz, sakk, jazz

Az elmúlt két hét a teniszre történő fogadás jegyében telt, hajszállal több sikerrel, mint befektetéssel. Ma új sportágban debütáltam, mint fogadó: a sakkban. Megtettem a Lékó Pétert győzelemre, egy másik, vadidegen alakot meg szintén. Az odds-ok alapján lehet, hogy x-re kellett volna rakni mindkettőt.
Sőt, mind a két Williams nővért vereségre tettem meg. Majd agyba-főbe beugrottam a nagybőgőbe.
(Pedig a Szafinát a héten kétszer láttam már, gyengébb ellenfél ellen, mind a kétszer nem sok híja volt, hogy a második szett közepén össze nem téptem a szelvényt, de aztán a sírból visszahozta mind a két meccset, nem is értem, hogy hogyan.)
"Hajrá, Lékó! Abcúg, Kramnyik!" "Üsd ki! Üsd ki! Üsd ki!" Vagy "Üsd le?" (A csuda tudja, hogy nyomja sakkozóknak a B közép.)

Aztán hogy mire mentünk. (Értsd: csordogálnak az eredmények. Egyelőre nem nekünk)
Gyemenytijeva hősiesen esett el, szó egy zok sem, ha nem rá teszek, akkor is neki drukkoltam volna.
Szafinára se szólhatok rosszat, hiszen egész héten fogadkoztam, hogy rá az életben többé nem teszek.
Lékó Péter döntetlent játszott, neki annyit tudok üzenni, hogy döntetlenekből csak a squadra azzurra, az olasz válogatott tud megélni. (Sőt, az ő esetükben ez a "megélés" simán magába foglalhatja akár a világbajnoki cím elnyerését is.)
Azzal a Carlsten-nel még nyerhetek, de hiába találtam meg a dortmundi torna honlapját, állás gyanánt mindenféle számok meg betűk vannak, nekem baseball-ul van, annyit értek belőle, mint egy nő a futballpályából, úgy látszik a sakkban a mérkőzés állását számszerűen - mint kézilabda - nem lehet kifejezni, tökhülyék számára is érthető nyelvre nem lehet lefordítani.

Egy órával később:
Ez a Magnus Carlsten egy korrekt, megbízható úriember, tudja, hogy a sakkot is gólra játsszák, és nyert. Gratulálunk, Mr. Carlsten.