HTML

kis magyar fociláz - tippmix sirámok

A létbizonytalanság hatására egy ifjú, egyébként lelkiismeretes apa izzadságosan azzal kísérletezik, hogy hogyan tudná becsületes módon, sportfogadásból eltartani drága családját.

Vonnegut, Éj anyánk, a fordító kéretlen megjegyzései

2010.04.19. 11:43 kismagyarfocilaz

március 29. Újabb rendhagyó beharangozó: Éj anyánk, avagy a film fordítójának kéretlen megjegyzései

1. Szabadkozás
„Nekem … nincs is szerepem.” (Bizottság)


Bár csak alig egy-két hete jelentkeztem egy sorozat beharangozásával, és már újra itt egy beharangozó, sietek megnyugtatni a holnap látogatóit, nem fog szokásommá válni, hogy kiesek a fordítói szerepből, egyszerűen csak ritka jó film akadta a kezembe, és erre szeretném felhívni a filmeket, illetve a Kurt Vonnegut-ot kedvelők figyelmét. Egyszerűen csak azért, hogy ne menjenek el mellette.

2. A feladat
„Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik,” (Arany János), fehérnemű felköttetik


A fordító egyszerre érez örömöt és nyomasztó felelősségtudatot, amikor valamilyen „komoly film” fordítására kérik fel. Ez történt velem most, amikor megkaptam a Kurt Vonnegut regénye alapján készült Éj anyánkat. És elköveti azt a sportszerűtlenséget is, amit nem szabadna: a megszokottnál mélyebb koncentrációval ül le dolgozni. Igen, sportszerűtlenség ez, mert a fordító munkája hasonlít a játékvezetőéhez. Teljesen mindegynek kellene lennie, hogy Dusnokon vezet meccset vagy az Old Trafford-on, a maximálisat kell nyújtania, függetlenül attól, hogy a magyar megye kettőben vagy a spanyol első osztályban fújja a sípot. A lelkiismeretem egyébként tiszta, én minden, még a legrosszabb filmet is igyekszem legjobb tudásom szerint elkészíteni, de azért az ember mégis tudja, hogy itt most a nem a Dusnok, hanem a Manchester United játszik, azaz Kurt Vonnegut, ifjúkorom nagy kedvence.

3. Felkészülés
„Akaratát akarják, s nem szellemét, a drágát, hogyan vagy partizán…” (Bizottság együttes)


Mire a munka megérkezett, már újra is olvastam a Vonnegut-regényt, a nyersfordítást pedig szinte már-már felelőtlenül pazarló időráfordítással, a könyvet fordítás közben végigbogarászva, a regény időkezelési technikájából adódóan oda-vissza lapozgatva készítettem el, nem Békés András fordításának a lenyúlása, mint inkább a szellemének megőrzése céljából.
(Mivel a regény nem túl hosszú, jóval egyszerűbb dolgom volt, mint mondjuk annak a kollégámnak, akinek a francia Megtalált idő jutott, ráadásul évekkel azelőtt, hogy az Eltűnt idő nyomában utolsó kötete, a Megtalált idő magyarul - mellesleg tavaly - megjelent volna Jancsó Júlia fordításában. A francia nyelvű film fordítójának a munkáját borzongva néztem, emberfelettit alkotott, az egyébként szinte nézhetetlen, a Proust regényfolyamhoz mégis méltó, hű, és monumentális, vállalható, merthogy dicső kudarcot hozó filmben.)
(Egy másik szenzációs irodalmi mű filmen a Tristram Shandy. Az egy angol film, azt én fordítottam le verejtékes munkával az HBO-nak, iszonyú gürizés volt, félelmetes oldalszám jött ki, nehéz munka volt, de az a film annyira zsenálisan sikerült, hogy kimondottan azoknak tudnám ajánlani, akik olvasták a tizenhetedik századi posztmodern (!) regényt, és akik annak ismeretében velem együtt esküdnének, hogy a Tristram Shandy-t nem lehet megfilmesíteni, reménytelen vállalkozás. Döbbenetes, de nem az. Bizonyítja a film.)

4. Magáról a filmről
„Vizsgáljuk meg a bombázót, magát…” (R-Go)


A Vonnegut regényt ismerőknek mindenképpen merem ajánlani. Nekem a legritkább esetben szoktak tetszeni az irodalmi adaptációk, a kevés kivételek egyike tehát éppen ez a film, illetve az előző bekezdésben említett Proust film. (Érdekes módon a Kapcsolatot – erre futólag még rögtön rátérek - pedig utána olvastam. Tökéletesen rendben volt úgy is, meg így is.)
A főszereplővel, Nick Noltéval volt alkalmam találkozni néhány általam fordított B vagy C kategóriás filmben. (Ami azt illeti, életem legelső, általam fordított filmjében is ő volt a főszereplő, tehát azért mindig furán megborzongok, ha látom.) Nagy filmet csak egyet tudok felsorolni, amiben szerepelni láttam, a szintén fordítói bravúrnak számító (nem az enyém, hol vagyunk még attól, hajaj!) The Contact (A kapcsolat) című filmben, amely a kedvenceim közé tartozik.
De visszatérve az Éj anyánkhoz, biztos az is benne volt, hogy ő kapja a szerepet, hogy „így távolról, félig lehunyt szemmel” (Karinthy) hasonlít a nemrég elhunyt mesterre, de úgy érzem, hogy ezt leszámítva is hihetetlenül jól megtalálták őt a szerepre, mintha rá öntötték volna Howard W. Campbell Junior szerepét.
A film természetéből adódóan ezúttal is egyszerűsíti az eredeti szálat, ennek ellenére az idő előrehaladtával egyre jobban magával ragadott. Voltaképpen már elérkezőben voltam az úgynevezett katarzishoz, vagy valami olyasmihez, amikor a film vége felé, mint – a stáblista szerint Sad Old Man, ezt én így magyarítanám: - szomorkás, idősebb járókelő egy pillanatra feltűnik maga a szerző. Csak kinéz a tévéből nézőre. A torkom összeszorult.

Jó lélekkel ajánlom mindenkinek a filmet, Cinemax-os, ha bármit megtudok, hogy mikor és hol adják, itt jelezni fogom.

Szólj hozzá!

Címkék: vonnegut ej anyank a fordito keretlen megjegyzesei

A bejegyzés trackback címe:

https://kismagyarfocilaz-tippmixsiramok.blog.hu/api/trackback/id/tr181933858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása