kis magyar fociláz - tippmix sirámok

Április 16. Nem sóhaj, csak eszmefuttatás - csak ki ne fusson - avagy egy tökéletlen világon való apró javítás szándéka.

Mottók: „Átver a látvány” (Tankcsapda)
"Jók e csakok, s e csalások." (Ady Endre)
„A ----nak nincs gallérja, mégis ---- a ---- … (népköltés)

Miközben szelvényeim bent vannak a sütőben - a mai menü elkészítése délután tizenhárom órakor kezdődött, kisvártatva Nagy Britannia legyőzte jéghokiban Hollandiát, az eleje tehát jól indul, a sütőből biztató szagok terjengenek, ám hogy hogy sikerül a menü, ehető lesz-e, arról csak holnap reggel tudunk beszámolni, miután San José-ban is lefújták a meccset, (ha az Anaheim nem megverve kullog haza, akkor kis túlzással nagyjából meg is ette a fene az egészet) - agyaljunk csak egy kicsit egy nem is nekünk érkezett figyelmeztető e-mail apropóján.

A feleségem kapott valami Netbankártól valami olyan üzenetet, hogy aszongya: "Csalásveszély." Lényegében hacker-ek támadása miatt figyelmeztetik, hogy egyelőre ha lehet, ne kolbászoljon a bankjába szörfdeszkán.
Rögtön az jutott az eszembe, hogy a tippmixhez is milyen korrekt lenne egy ilyen rubrika.

Április 14. Megkönnyebbült sóhaj: Három percig állt nekünk a zászló, amikor kellett. Jelige: Chels-Liv D, Bay.M.-Barce D, tízegésznullanyolcasoddsz blues

Mottó: "Kemény munka az enyém, kemény munka az enyém, mi vagyunk az új undokak."

Kilenc darab szelvénnyel próbálkoztunk, ebből öt a két BL elődöntőt variálgatta, a délutániak egyéb eseményeken próbáltak szerencsét, hiába. (A döntetlenes szelvényen tömegbalesetet okozókra amúgy nem haragszom, de hogy a Karpat minek törte össze magát, az ellenfelek maradék fogait, a palánkot meg nyilván ütőhegyeket a finn bajnoki döntőért, ha ott még csak egyetlen nyavalyás döntetlenre se futotta nekik - erre a becsület ikszre ma lett volna szükségem, egyébként -, azt csak az tudja, aki látta már magát negyedhetes kelés után a fürdőszoba tükrében Slipknot maszkban.)

Április. 6. A hűség a pénznél mégis többet ér, avagy Birmingham City-Wolverhampton

Félidőben:
Megy a nagy meccs a Sport1-en, a második helyezett, a Birmingham City fogadja a listavezetőt, a Wolves-t, amely ugyebár az én angol csapatom, és bár a harmadikkal szemben - mert hogy ahhoz képest számít, feljutásilag - az előny tetemes, azért jó lenne nyerni.
De nem is ez tartozik a tippmix sirám rovatra, hanem az, hogy örömmel és büszkeséggel tudósíthatok a lélekállapotomról.

Március 29. 22, egykedvű sóhaj: A cserejátékos, avagy hentes tokány Chivas-szal

Ha nincs tippmix, nincs sírás
A szerda esti és éjjeli – mindenféle foci, hajnalra NHL meccsek - bukták után (a tönkreverés kifejezés sem lenne túlzás) éreztem, ideje vagy szünetet tartani, vagy pedig bármiféle teátrális csinnadratta nélkül beismerni a kudarcot, és levonulni a sportfogadás színpadáról. Így aztán az egész VB selejtező hétvégét kihagytam, amikor befutottak az eredmények, megállapítottam, hogy melyik papírformát találtam volna el, (sok értelme ezeket nem lett volna megjátszani, jelentéktelen szorzó miatt), megállapítottam, hogy melyik meccsnél dobtam volna ki meglepetést keresve a pénzt az ablakon, illetve beugrott, hogy a Nemzeti Sport csütörtöki vagy pénteki száma milyen kitűnő ráérzéssel javasolta éppen a Belgium-Boszniát mint lehetséges meglepetést, emiatt utólag kalapot emeltem, és konstatáltam, hogy nem hiányzik az életemből ez a fajta stressz.

Március 22. Egy nehéz éjszaka éjszakája, avagy 19., de nem sóhaj, hanem profán himnusz a KHL, az NHL és a német rájátszás csapataihoz

Bevezetés, egy tiszta lelkiismeretű szerencsejátékos péntek délutánja
Két nappal később tekintünk vissza a péntek délutánra, estére, éjszakára. Este öt órakor a lehető legtisztább lelkiismerettel vártuk a hétvégét: gyerekek oviból, bölcsiből itthon, hétvégére kaja hozzávalók felhalmozva, (csoki is), Borsodi a hűtőben, péntekre kilenc kétszáz forintos szelvény besorakoztatva, de még szombatra is négy darab kétszáz forintos, (az előrejelzés szerint szombatra közepes, helyenként viharos erejű másnaposság várható, így arra is előre kell gondolni,) egyszóval mindent elkövettünk, hogy a sors, ha van olyan, a mérlegelés során azt lássa, igenis, megérdemeljük, hogy ezúttal nekünk kedvezzen.

Március 17. Fribourgeois, allez!

Ma öt szelvényem volt, mind kétszáz forintos. Három rögtön a délután vége felé elment az Espoo Blues-on, (1-esekkel meg x-ekkel próbálkoztam, hiába), az utolsó előtti aztán, amit már csak mintegy ráadásként firkantottam le, hála istennek bejött, s hozott 1270 forintot. JYP-Turku 3-2, Mannheim-Nürnberg 3-2, Fribourg-Davos 5-3. A JYP este nyolcra meglett, a Mannheim-ben bíztam, a Fribourg meccs tűnt rázósnak, (a BL serleget ellopó Zürich Lions kiverése miatt mertem letenni ily hirtelenjében mellettük a garast) úgyhogy a vége felé már az élő közvetítést is megkerestem. A következőt találtam, mit mondjak, tanulságos.

Március 12. Saját bőrön és a hideg által befutkárzott háton szerzett tapasztalatomat megosztanám...

Az agyam eldobom. Agyi február 22-én (lentebb olvasható) figyelmeztetett már bennünket a kosárlabda megbízhatatlanságára, szavaira figyeltem ugyan, mégis majdnem sikerült elszánkázni. Történt ugyanis, hogy - az isztambuli fogoly barátunk iránti tiszteletből is - megtettem a Galatasaray-t Hamburgban, az UEFA kupa meccsen ikszre meg kettesre. Este nagy örömmel láttam, hogy az egyik bejött, 1-1. Akkor már csak a másik két kamu fogadásnak kellett utánanézni, ennek elintézését a hamburgi meccs lefújáskor láttam célszerűnek, mondván: a rázós már megvan. A teletexten megnyugodva láttam, hogy a Barcelona ha nem is olyan vastagon, de két góllal azért verte idegenben a Granollers (miféle hülye név ez? Tisztára mint egy kitalált gyümölcsről elnevezett vidéki spanyol beatzenekar.) együttesét a spanyol kézilabda kupában. Ám amikor a Real Madrid-Alba Berlin kosármeccsre (Európakupa, vagy mi) tévedt tekintetem, azonnal kivert a verejték. Félidő 44-47.

Március 6. Szeszszagú sóhaj: Egy nehéz éjszaka másnapja.

Péntek este whiskey kóstolásra voltam hivatalos. Ez nem tréfa és nem túlzás. Tizenvalahányféle ír whisky-t sorakoztattunk fel az asztalon, mindegyik mellett kóstolópohárral, mind egyetlen járásból származott, mind privát gyártmány, saját recept alapján. Ennek estünk neki négyen, két angol (Kent megye), egy amerikai (St. Louis, Missouri) szerénységem (Kiskunság), szimpatikusan régimódias körítésben: cigi-, pipa-, szivarfüstben. Így aztán nem is volt időm tippjeim sorsa felett aggódni. (Értsd: nem volt lehetőségem sem a teletexten, sem a neten követni. Aki eddig nem ismeri, ne tudja meg, milyen érzés az, amikor már minden szépen megvan, és bár a Servette-Kloten meccsből van még hátra öt perc, de a Kloten 5-3-ra vezet, úgyhogy már minden rendben. És akkor a Servette kiegyenlít 5-5-re, gólok az 59. és a 60. percben.) Lehet, hogy ez a kabala? Először ugyanis bejött két péntek esti tippsor:

Március 4. Nem sóhaj, rezignált fejcsóva: Az ómen, a knédli és a gombóc + Utózönge

1. Tippmix asztrológia: Az ómen
Utólag okos a tökhülye. Olyan két vagy három héttel ezelőtt, amikor vasárnap este - a szelvényem akkorra egyébként már szitává lőve, mint hatvanas évekbeli sci-fi filmben a komputerből lassan, nyikorogva kimászó, félméteres lyukkártya, de azért kötelességből megnéztem az eredményt - a Galatasaray hazai pályán 5-2-re ki tudott kapni a Kocaelisportól -, talán akkor kellett volna elgondolkodni egy kis pihenőn.

Febr. 23. Tizennegyedik... Nem is sóhaj! Dühöngés! Falat rugdosás, fej verése a falba! Tán még egy pakli francia kártya is össze lesz tépve!

Tessék. Hiába nyert délután valami általam ismeretlensége dacára megtett teniszező, hiába veri a Slavia Praha agyonfelé a Plzent az idénnyitón, (ja, ez foci, nagy nehezen volt szívem megtenni, erre már három-nullra vezetnek), ha az az Istenverte Jokerit Helsinki úgy tizedszer cseszik ki velem. De - kérdezem veled együtt, nyájas látogatóm - hogy a pitvarba tehettem én újfent egy olyan csapatra, amelyik eddig csak kicseszett velem hazai vereségekkel, és amelynek ráadásul a címerében ott vigyorog egy cinikus, pimasz joker, hogy az ember tenyere viszket, ha ránéz? Hát azért, mert bár mondom, vagy tízszer opattak már meg, de ilyenkor az én agyam úgy forog, hogy ha már mondjuk négyszer megívattak, akkor ötödször már csak nem fognak, másrészt meg ha a tabellát elnézve harmadikok, akkor meg valamikor csak nyerniük is kell, hogy a harmadik helyen álljanak, és az egyszerűen már lehetetlen, hogy megint úgy kapjam el őket, hogy otthon szívnak, de nem. Tizedszer is beleléptem ugyanabba a folyóba. Null-kettőre szívnak, harmadik harmad, volt vagy hét emberelőnyük. De akkor meg hogy a fészkes fenében állhatnak a harmadik helyen?
Nézzétek meg a címerüket, egyszerűen bicskanyitogató. Odateszem a tippmix sirám képgalériába, az ember tényleg pofán vágná, ha nem a monitorból nézne rá kifelé, gúnyos képpel!

Február 16. Tizenharmadik, az átvert barát sóhaja: Szalavat, Magnyitka: vásottságból ötös, de azért mindennek van határa.

Mottó: "Kergesd el a felhőt a házamról!" Illetve, szintén Korál: "...az éjszakát végre felváltja a nap..."(legalábbis reméljük, hogy előbb utóbb...)

A múlt héten megtettem egy haszonleső, gyáva szelvényt: a lentebb a Magnyitkával együtt már megénekelt Szalavat Julajev Ufa 1-es, Kazany 1-es, Izrael-magyar válogatott 1-es. (A legutolsó egyszerűen lelketlen zsebredolgozás, szomorú realizmus.) Amikor bekapcsoltam a teletextet, futkározott a hideg a hátamon, amikor látám, hogy a Vityaz Csehov Kazányban már másodszor szerzi meg a vezetést, a harmadik harmadban, és amikor a Kazany (van ennek valami köze a kazán szóhoz?) nagy nehezen egyenlített, lelki szemeimmel már láttam, hogy a kettő-kettő lesz, aztán a Kazany majd büntetőkkel győz, és így aztán a fogadóiroda is jóllakik és a háromból két pont is megmarad, de aztán nem. (Pont akkor kapták be azt az egyet a fiaink is Izraelben, úgyhogy az 500 1500-öt fialt.) Amikor ezt a rémálmokat idéző, hajmeresztő élményt elpanaszoltam
a kontinentális Jégkorong Liga lelkes blogolójának,

Jan. 25. Tizenkettedik, az eredmények láttán megkönnyebbült sóhaj: A nemjátszás leírhatatlan könnyűsége, avagy szelvény nélkül könnyebb?

Már délután, amikor Nápolyban már a meccs elején két góllal elhúzott a Roma, éreztem, hogy zseniális ötlet volt a tippmix-pihenő. Nem mondom, hogy fiksz egyre vettem volna a Napoli-Romát, de tippelésnél mindenképpen hatással lett volna rám a nápolyiak helyezése, a "nagy, bevehetetlen vidéki fellegvár" közhely, a Camorra és társai, úgyhogy fiksz kettőre ezt tutira nem vettem volna. A megkönnyebbülés következő fokozata akkor jött el, amikor láttam, hogy a Caiglari a Lazio vendégeként az első (!!) félidőben négy egyre vezet, és hogy a szünetben tán egyetlen egy meccs állt döntetlenre. Ekkor már biztosan tudtam, hogy ezen a hétvégén gazdagodtam azzal az összeggel, amit nem tettem fel. Az előbb, amikor a Real Santander a Sevilla vendégeként idegenbeli egy-nullás vezetésnél a második félidő első percében berúgta a másodikat, szinte kézzel foghatóan felsejlett a máskor ilyen alkalmakkor érzett kétségbeesés, keresgélés a memóriabankban, hogy mikor láttunk utoljára null-kettőről talpra állást, és hogy erre hány ezrelék esély van. No, ha tehát a fentebb említett három meccsre kellett volna tippelni - nem mondom, hogy mind a hármat kiválasztottam volna fikszre, de vagy a Sevillát vagy a Lazio-t biztosan - a tippsorom így nézett volna ki.

2009. január 5. Tizenegyedik, hitetlenkedő és elkeseredett sóhaj: Cucli arcba be, avagy egy tanulságos orcára hullás

1. A szívás - Kiéheztetve:
Gyanakodtunk, vakargattuk a fejünket előtte rendesen, nem szívesen tettünk spanyol meccsekre, és végül rá is faragtunk rendesen, de az elvonás miatt már muszáj volt próbálkozni. Szombaton ugyanis csupa kupameccs volt a kínálatban, márpedig a kupameccs csak a lottót kedvelők számára ajánlott, a nem bankot rabolni, pusztán szerény, de biztos jövedelemre szert tenni szándékozó tippelő számára kerülendő.

Dec. 29. Kilencedik, szomorkás de büszke sóhaj: a pénz nem minden!

Nagyon picike, ugyanakkor szomorkás büszkeséggel jelenthetem ki, hogy „a becsület ennél mégis többet ér”, vagyis a klubhűség azért egy kicsivel mégiscsak fontosabb, mint a pénz.
A külföldi kedvenceim közül – olaszoknál Reggina, németeknél 1. FC Köln – igazából a Wolverhampton Wanderers-nek szorítok a leginkább, őket kísérem a legszorosabb figyelemmel. (Kilencvennégy óta, amúgy, azóta egyetlen egy első osztályú esztendő fért bele, toronymagas kieséssel.) Az idén egészen biztatóan vitézkednek, az ősz elején a tévé adta az egyik meccsüket, de az éppen egybeesett az NB I egyik újonca, nevezetesen a KTE mérkőzésével, úgyhogy arról gondolkodás nélkül lett lemondva. Most viszont már pénteken kifigyeltem, hogy tévés meccsük lesz, a Queens Park Rangers vendégeiként lépnek fel.

Dec. 19. Tizedik sóhaj: Elméleti merengések, avagy a tökéletes tippmix szisztéma felé, illetve: a tippelőnek is lehet mákja!

Mottó: Előzőleg minden Parma-Cittadella meccs fiksz egy, ám végeredményét tekintve nem minden Parma-Cittadella mérkőzés egyes.


1. A nem igazán biztató kilátások

Az elmúlt napok keserves kudarcai már-már arra sarkalltak, hogy a nyilvánosság elé álljak legújabb kutatási eredményemmel, melyet így véltem összefoglalhatónak:
Csak papírformára nem érdemes játszani, mert ha bejön, akkor úgyse fizet sokat, ráadásul nem jön be; viszont csak meglepetésre se érdemes játszani, mert mindegyik meg úgyse jön be, hiába fizetne sokat. Vagyis a papírformát és a meglepetést ideális arányban kell vegyíteni, és miután eddig a felfedezésig eljutottunk, már csak a gyakorlati alkalmazás van hátra, megállapítani, hogy melyik meccsen jön be a papírforma, és melyik lesz meglepetés, ám mielőtt ezt közzé tennénk, kénytelenek vagyunk belátni, hogy újdonságérték szempontjából ez nagyjából a „Biztonságos védekezésből veszélyes kontratámadások” jelmondattal egyenértékű. Ahogy az ördög a Biztonságos védekezés, veszélyes kontratámadások elve esetében is a részletekben bújik meg, úgy itt is kénytelenek vagyunk belátni, hogy forradalminak tűnt meglátásunkkal nem a stratégiát vittük előre, nem szisztéma paradigmaváltást hajtottunk végre, mindössze közhelyszinten redefiniáltuk a sportfogadást mint olyat.

Malmozás a tippmix malomban, nyolcadik sóhaj: A Galata vagy a Bicigli, avagy egy tipp körbejárása. (A többi jéghoki.) A SÓHAJ VÉGÉN A FEJLEMÉNYEK! MAJDHOGYNEM LIVE!



Mottó: Talán én is elfelejtem a sok-sok csalódást...
...Amit nékem te tudsz adni, ki nem mondható.(Illés)

Miután a mai szerény, hárommérkőzéses variáció hozta a kötelezőt, holnapra új kereseti forrás után nézünk. (A szokásos háromszor háromszáz forintból a szokásos módon a leggyengébb variáció: tehát nem a 2700, se nem az 1700, hanem az 1400 forintot hozó szelvény jött be. Persze nem panaszkodunk. Legalább bejött. Ehhez kellett mindenképpen a JYP és a Tappara hazai győzelme, - meg is lett, az előbbi tán hat-null, az utóbbi meg mégy-null arányban, ezért izgultunk annyit? -, aztán a Plzen-Ceske Budejocive meccsen – amely háromesélyre volt megjátszva - a sörösök hozták a kötelezőt. X-szel kaszáltunk volna kétezer-hetet.) Sajnos szomorú gyakorlat, hogy egy kilencszáz forintos tét után a mintegy ezerötszáz forintos nyereményt csak ritkán fektetjük az életszínvonal szerény mértékű javításába - sütnivaló kolbász vásárlása, zóna pacal a kis Homokban, vagy nyalóka a nagyobbik gyereknek, csoki a kisebbiknek meg apának – ehelyett a szebb jövőben reménykedve visszaforgatjuk a bizonytalanba.

Dec. 1. Hetedik, tippmix morfondír, picike téttel. + Újabb név meredt ránk!

Az Edda számban azt fújják, hogy Egek felé kiáltottam, hát én most Reading felé kajabálok: „Idő! Idő! Fújd már le! Na! Még kettő-egynél! Nagyon kell! Nehogy már egyenlítsenek!”
Meglehetősen hajtós, melós nap volt, nem úgy nézett ki, hogy ma lesz időnk tippeléssel bíbelődni, de a beteg nem bírta tovább, az egyetlen, bölcsibe és oviba indulás előtt rendelkezésre álló negyedórát kihasználtuk. Csak a szokásos háromszor háromszáz forintra kerestünk partnereket, ígéretes mérkőzések formájában. Mivel – mint említettem – szorított az idő, így alaposabb mérlegelésre nem volt lehetőség.

Nem tudom, mikor lesz megfelelő ihlet a tippmix sirám folytatására. Most ugyanis lett munkám, viszont hogy igazi átéléssel tudjam megközelíteni a fogadási problémákat, ahhoz az kell, hogy munka híján ráérjek és szenvedjek attól, hogy egy fillért se keresek a családra, és úgy érezzem, hogy a napi betevőt nyereményekből muszáj finanszíroznom. Most szerencsére, illetve a menüpont balszerencséjére nem ez a helyzet. Azért ma gyorsan firkantottam három darab háromszáz forintost, ebből egy áll, amelyen az első két meccs van meg::

"Kérem, én még nem játszottam,
nem játszottam,
nem játszottam,
játszani szeretnék mostan." (Szép Ernő)
Ma az apai öröm egy újabb, mit mondjak, leírhatatlan boldogságot okozó forrásával ismerkedtem meg. Szavalóverseny volt az oviban, és a feleségem már kora délután büszkén mutatta a két darab oklevelet, amin rajta drága kislányom neve, és az elismerés, hogy milyen szépen szavalt. A verseny nem volt nyilvános, tehát nem is lehettem volna ott - naná, hogy ott lettem volna, ha kell B közép - ennek ellenére mégis bűntudatom támadt, hiszen nagyjából akkor, amikor a kislányom küszködött egyre növekvő lámpalázával, (volt ideje gyötrődni, hiszen az ábécé miatt a sor végén – ez is az én hibám), az apukája már éppen a totózóban állt remegő kézzel, három, kitöltött szelvénnyel, miután a reggeli újságban felfedezte, hogy ma otthon játszik a Metallurg Magnyitogorszk, valami Karpat nevű csapattal (megint hazafiatlannak tűnhetnék, de ezt a Karpatot a két a betűn két két ponttal írják, úgyhogy valami német nyelvterület lehet), és bár a tegnapi siker után úgy érezte, most jöhet egy kis jól megérdemelt pihenő, ám a korábban már megénekelt Magnyitogorszk tippsorban való szereplése láttán úgy érezte, kötelessége put his money where his mouth is, azaz bizonyítani, hogy nem a levegőbe beszél.

Negyedik sóhaj, TIPPMIX MEDITÁCIÓ, avagy: A NÉV

Esélyek latolgatása közben - viszonylag fixet próbáltam keresni, hogy mással variálhassak - feltűnt egy csapat, jégkorong, orosz első osztály. Az övékénél baljósabb, sötétebb, fenyegetőbb nevet momentán nemigen tudnék mondani, de elképzelni se nagyon. (Aki tud, nyomja be az üzenőfalra vagy a fórumba.) Aszongya: METALLURG MAGNYITOGORSZK. Félelmetes asszociációkat áraszt és gerjeszt. Még mindig kiráz a hideg. Amerikai csapatok nyilván lemosnák őket, de maga a név akkor is rettentő és elborzasztó, olyannyira lidércnyomásos, hogy ha nem a sportoldalakon bukkanna rá a böngésző, eszébe se jutna, hogy ennek a névnek a sporthoz egyáltalán köze van. Brrrr. Ha a télen a Széktói felé vetne valami szeszélyes séta, és lehangolónak találnám a hóval borított, üresen tátongó stadiont, elég lesz erre a Metallurg Magnyitogorszkra gondolni, és máris úgy érzem, január eleje ide, mínuszok oda, mégiscsak szinte mediterrán országban élünk. (Amúgy 1.23-al adták a hazai győzelmüket, persze, hogy behúzták. Naná. Ilyen névvel?)

Nov. 13, Harmadik sóhaj: További tippmix keservek, avagy Espoo blues. Az alábbi rövid beszámoló az Isztambulban átmenetileg időző, közben – bár a focit nem is szereti - KTE szurkolóvá avanzsáló Lakipernek szól, akit a könyvből már ismerhettek.

Mottó: "Ez a világ olyan világ,
Mint a mogyorófavirág,
Sokat ígér, keveset ád,
Hogyha ád is, keserűt ád." (Népdal)

„Mivel a cégek, amelyeknek dolgozom, manapság nem kényeztetnek el megbízásokkal, kénytelen vagyok továbbra is a zsebpénz kereset egyéb formáit kultiválni. A munkanélküli proletár persze megy lefelé a lejtőn, úgyhogy poénból kipróbáltam egy nyerőgépet, amin nyerten hatszáz forintot. Aztán tegnap a feleségem pénzéből befizettem az oviban az ebédpénzt, ő elfelejtette visszakérni a visszajárót, az újabb kétszáz forint. Mihez kezd az ember az ebül szerzett jószággal? Naná, irány az első totózó, pénzt megforgatandó.
A következő négy eseményt tettem meg, három szelvényen (két háromszáz forintos, egy kétszáz forintos):

Gazdasági válság, tippmix sirám, első sóhaj.

Egy nehéz nap éjszakája, avagy füstbe ment terv.

Máris utolért volna a gazdasági válság? Az HBO elfelejtette az - egyébként sajnos nem is túl nagy összegű - szeptemberi számlát kiegyenlíteni, (illetve remélem, hogy elfelejtették, és nem pedig - ahogy gazdasági szakértőnek titulált brókerek mondják - bedőltek!), így ma délutánra összeomlott a mikrogazdaságom. Utolsó ezresemből - ami nem utolsósorban még annak volt köszönhető, hogy a múlt pénteken elkaptam két francia B ligás meccset, meg a Leverkusen győzelmét, abból a szelvényből maradt - hősies huszárvágásra szántam el magam, kitöltöttem három darab háromszáz forintos szelvényt.